Dante !....
Nagy nap ez ma Firenzében,
a legnagyobb ebben az évben.
tavasz ünnepe,május elseje,
virágos kert mindenki szivében.
Nagy a pompa,mindenki öltözve,
a legnagyobb díszben,parszifál
és grál-lovagok,trubadúrok,
díszelegnek mint hős kandurok.
XIII.század kezdete ez,mikor
Dante beleszeretett Beatrisz-be
akit mint angyalt imádott,kérésére
St. Francisz rendben beállott..
- Szerelmem az édenkertben
Beatrisz szava édesen csengett
szivemben s kire mosolyát,ékét
rávillantja, kibeszélni se tudja
a gyönyört mely oly ritka..-.....
Közben több és több alkalom
kínálkozott,fiatal Dante alig birta
az iramot,nem győzte imájában
dicsérni a felejthetetlen boldogságot.
Keresztük kellett menni minden
poklon,megtisztulni a purgatóriumon.
Küzködni a hittel és a boldog
szerelmes,édenkerttel.....
- vallás és szerelem a kor átka
nekem,nem kivánok mást csak
szerelmet ami boldoggá teszi,
az életemet !....-.
Ezt írta Dante a "Via Nova" könyvében
amiért kitagadták a rendböl, mert
nem értette meg,hogy a kettőt űzni
egyszerre nem lehet.....
Régen elmúltak azok a századok,
azóta sok minden megváltozott
kevesebb a vallás, a szerelem
sokfelé elágazott...........
Új világot élünk,bár ne jött volna,
túlzásba megy minden
sokan már nem emlékeznek,
hogy mi volt az igazi szerelem !
Ágoston TIbor