Huncut szemed rám nevet
röppen apró kezed.
Gyönyörű gyöngyszemekbe,
hosszú gyöngyfüzérbe
fűztem minden pillanatot
mióta itt vagy velem.
Erőt adtál, ha gyenge voltam.
Mosolyogtál, rózsát
hoztál és fréziát, tudtad
szeretem az illatát.
Mikor még nem tudtál írni
piros szíveket rajzoltál.
Hetedhét országon innen,
Óperenciás-tengeren túl,
mint a mesében láttunk
sok színes csodát,
a szivárványhídon együtt
mentünk át.
Mikor huncut szemed rám
nevetett, röppent
apró kezed, mennyi
titok, mit csak mi tudunk,
körülfon, mint tavaszi
ölelő napsugár..
Dunakeszi, 2020- május 28.
Gabre Anna