(Anaforás, halmazrímes)
A gonoszok ránk telepedtek,
A gonoszok körbeöleltek!
A gonoszok bekebeleztek.
A gonoszok el nem engedtek.
Még most sem lehet büszkének lenni, hogy ez továbbra is a mi hazánk!
Még nem győzött a feledést ránk erőltető, feledő emlékezet!
Még a nagyok, most sem értik, amit elvettek… az nekünk hazánk!
Még a nagyok most is erőlködnek, hogy kiöljék a lényeget!
(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
Kérem! Ne feledjük emberek, a vég mindenkinek közeleg,
Kérem, a feledés nem más, mint az örök elvesztés enyeleg!
Kérem! Ne feledjük emberek, a vég mindenkinek közeleg.
Az élet már Trianon ügyben sem ígér továbbiakat,
De még élünk, a magyarok lelke vívja tovább harcokat…
Harcunkban a fennmaradás, ami a létkérdés,
És ez bizony nem a nagyokkal való kérkedés.
Emberek! Trianonban kérdések nélkül indulatosan megcsonkítottak,
Átvertek, és mint egy igázott kolóniát, penna-karddal újra rajzoltak.
Szólhatok-e vagy sem,
Én a jövőben sem
Adom fel, hogy másoknak örömünnepe legyen.
Nem akarom, hogy síromon gyorsan fejfa legyen.
(Anaforás, bokorrímes)
A trianoni urak úgy tűnik lelki szereptévesztésben voltak,
A halál kinézetű kaszával, veszetten csak tovább kaszaboltak…
A trianoni urak békében haltak, mi lettünk kilúgozottak!
(3 soros-zárttükrös)
Hej, trianoni urak, ez bizony nekünk nem mulatság,
Nem akartátok, de bennünk csak tovább él hazafiság…
Hej, trianoni urak, ez bizony nekünk nem mulatság,
Vecsés, 2020. május 26. – Kustra Ferenc