Köröttem ordít a csend, még a madár is néma.
csak a szellő rezdül meg olykor, úgy néha- néha.
Mi tagadás most jól esik ez a a nyugalom,
pitypangos mezőn érzem, hogy nekem ez jutalom.
Betakar búbomig a dús aranysárga köpeny,
mámorban lubickol a hűs ezüstszínű föveny.
Szedek belőle egy nagy csokorral, ámbár dörög,
de még van idő , ezért így hát koszorút kötök.
Őszben fénylő hajszálamon egy esőcsepp koppan,
már tavasz van, de lassan a rózsás nyár betoppan.
Mire ide ér vígan, fonatommal kész leszek,
míg tombol, salsát rop, illatos fejére teszem.