Pszt, hallod? De édes! Suttog a tavasz,
oly szeleburdi, mint a kis kamasz!
Nap is már rég felébredt, rám nézett,
szeme ragyogott, vajon mit érzett?
És most mit sugdos a szelíd szélnek,
tán azt, jó hogy vége van a télnek?
Bíz így van, ám csak egy kis időre,
a föld vágyik már a jó időre!
Nézd, most megkeni csendes esővel,
így feltölti megújult erővel.
Édeskés aroma keringőzik,
száll a pillével, tán vágy szövődik.
Melankolikus csíz sóhajt forrón,
ifjú tollait borzolja vonzón.
Szikrázik a levegő, zsong a rét,
merre nézek dallam száll szanaszét.