Egy ábrándozónak
***
Ha elmosódik majd a kép,
Mely lelkemet betölti rég,
És dalaimban fénye vész
És álomkép lesz az egész;
Lelkem sovárog új tavaszt,
Új mámort, a mely dalt fakaszt,
Új lázat, harczot, küzködést:
Ám jöjj és vágj szivemen rést!
Elhulló piros vére majd
Mesés, csodás virágot hajt,
S virágból titkos rengeteg
Szövődik sziveink felett
S homlokod minden hajnalon
Új fénynyel koszorúzhatom.
***
De most, de így— szép asszony, lásd!
Miért, minek csaljuk egymást?
Adjak egy fonnyadt levelet
Élő virág helyett neked?
Bókoljak rímre? Gondolod,
Hogy a bók sikerülni fog?
És hozzád méltó is leszen,
Rajongó, bájos gyermekem!
Ó ne hadd megcsalni magad!
A költő adjon lángokat
És szenvedélyt, mely égbe tör,
Mely lázít, rombol, tép, gyötör:
De ál-gyémántot, mostoha
Dalt, ne fogadj te el soha!
***
Kiss József 1843 – 1921
***
***
Für einen Träumer
***
Wenn das Bild einmal unscharf ist,
für die Seele ein alter Zwist,
in den Liedern das Licht verliert
und am Schluss ein Traumbild kreiert;
Die Seele sehnt sich nach neuen Lenz,
ein Rausch, auf einer Liedfrequenz
neues Fieber, leidvolle Kampf:
die in mein Herz ein Riss zerstampft!
Aber dann aus dem roter Blut,
wächst eine Blume, rot wie Glut,
ein geheimer Herzschmerz,
webt über unseren Herzen.
Deiner Stirn, dann jeden Morgen
kann mit Licht kränzen verborgen.
***
Doch jetzt, so - schöne Frau, sieh mal!
Warum tauschen wir uns mental?
Soll dir verwelktes Blatt geben
anstatt frischen Blumen eben?
Soll ich dir in Reimen rühmen,
wie wird der Reim dich berühren?
Und es wird deiner würdig sein,
ein schwärmerischer Kinderreim!
Bitte lass dich nicht betrügen!
Der Dichter soll d’ Flammen glühen.
Leidenschaft, die in Himmel schält,
was anregt, zerstört, zerreißt, quält:
Aber Pseudodiamant, Schreihals
Lied, akzeptiere es niemals!
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni