Ambrozovics Dezső: Alkonyodás / Abenddämmerung
Írta: Toni Dátum: Június 14 2020 19:57:17

---

H

Múlnak az évek, szállnak, szállnak
Mint a felhő fenn az égen,
Rózsás hajnalból egyszerre
Esthomály lesz észrevétlen.

---

Teljes hír

---

Alkonyodás
1
Múlnak az évek, szállnak, szállnak
Mint a felhő fenn az égen,
Rózsás hajnalból egyszerre
Esthomály lesz észrevétlen.
2
Nőnek az árnyak napról napra,
Megfakul a nap sugara,
És becsukja bűvös kelyhét
A szerelem szép virága.
3
Esteli pára szürke könnyje
Hull a messze szemhatárra,
S múlttá válik életünknek
Tarka napsugáros álma.
4
Szárnyaszegetten elpihennek
Benn' a dúló szenvedélyek
Es a szívben csak a múltnak
Halvány őrtüzei égnek.
5
Eljön a szellő lágy fuvalma
S őket is kioltogatja,
Éjsötét palástot ölt az
Égnek néma boltozatja.
6
Csöndes az éjjel, minden alszik
Önfeledten szenderegve
S pillantásunk félálomban
Rámered egy kis keresztre.
7
Ott van a czélpont, ott ér véget
Életünknek bús tréfája,
Onnan túlról áthallatszik
Angyalszárnyak csattogása.
8
Múlnak az évek, nőnek az árnyak,
Esthomály lesz észrevétlen,
S ködbe foszló lelkünk némán
Álmodik a csöndességben.
***
Ambrozovics Dezső 1864 – 1919
***
***
Abenddämmerung
1
Die Jahre vergehen, sie fliegen,
wie die Wolke an den Himmel,
von den rosa Morgengrauen
unbemerkt einen Dunstschimmel.
2
Die Schatten wachsen von Tag zu Tag,
die Sonnenstrahlen verblassen,
im Kelch der magischen Liebe
die Blumen langsam nachlassen.
3
Die grau tränenden Abendnebel,
verschwindet an dem Horizont,
‘d Vergangenheit wird des Lebens,
von der Sonne, bestrahlte Front.
4
Mit gebrochen Flügeln liegen jetzt
wütenden Leidenschaften drin,
‘d im Herz nur die Vergangenheit
schwacher Wach Licht blinzelt dahin.
5
Es kommt eine leichte Brise,
der, dem letzten Funken löschte,
es nimmt einen dunklen Umhang
des Himmels stilles Gewölbe.
6
Die Nacht ist ruhig, alles schläft,
selbstvergessen dösten im Sand
und unseren Blick im Halbschlaf
starrte auf ein Kreuz, an der Wand.
7
Dort ist das Ziel, dort wird es sein
der traurigste Witz des Lebens,
von dort drüben, kann man hören
wie die Engelsflügel segeln.
8
Jahr um Jahr, die Schatten wachsen,
die Dämmerung wird unbemerkt,
im Nebel schwimmende Seele schweigt,
es träumt still ‘d kommt nicht weg vom Fleck.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
***
Pénzes István, volt iskolatársam festményével...