Hiányzol
Írta: Blurry Dátum: Július 02 2007 06:21:57
Égetett minden egyes hosszú, édes csókod,
Szíved nászútra ment az enyémmel, s szerelemmel oltott.
Teljes hír
Tavaly nyáron egy furcsa érzés égtelenkedett bennem.
Csak hevített folyton, de ellenkezni nem mertem.
Égetett minden egyes hosszú, édes csókod,
Szíved nászútra ment az enyémmel, s szerelemmel oltott.
Ahogy nyelven a nyelv megpihent, mint munkás egy nehéz m?szak után,
Úgy forrón ölel? karok ölelkeztek minden egyes éjszakán.
Egy csók újabbat, s újabbat kívánt,
A szív lüktetett, mértéktelenül f?tötte a vágy.
Igazi boldogság-érzés töltött meg akkor, ott.
A hely, az id?, a szerelem, és Te: minden adott volt.
Naplementék, sötétedések,
Koromfekete id?ben való hazakísérések...
Mindenb?l adtál egy kicsit, s most ezért fáj úgy emlékezni,
felidézni, a helyet, az id?t, a szerelmet, Téded, s közben nem sírni...
Mert újra itt a nyár, de bel?led már elmúlt a szerelem.
Én pedig még mindig csak magamban a rendet, s a nyugalmat keresem.
Ez a nyár már nem olyan édes.
Hihetetlen, de a nap sem olyan fényes...
Mert nem égeti számat édes csókod, s az üzenet se jön...
Te nem gondolsz már rám, s nekem esetleg csak néhány ismer?s köszön.
De nekem azért hiányzik az érzés, amit adtál, hiányzol Te!
Nem hiszem, hogy akárki pótolhatná ezt, megmaradtál bennem, nem is akármennyire.
Egyszer még talán újra meglátlak, s nem is tudom majd mi tév? leszek...
Azt hiszem majd csak nézlek... és lehet, hogy belekönnyezek...