Ó, Apám, kisfiú koromban mindent megtettél értem,
Szeretettel, te voltál a követendő eszményképem…
Ilyen a világ, nekem ilyennek kell lennem ezt véltem.
Szeretetben ettem, ittam, aludtam és lélegeztem…
Nem tudtam, hogy anyámmal, miatta nem vagytok jóban,
Én csak azt láttam, hogy mi együtt voltunk igen jóban.
(3 soros-zárttükrös)
Apám, négykor mindig kimentem az állomásra eléd,
Ahogy megláttalak, nagy szeretettel rohantam feléd…
Apám, négykor mindig kimentem az állomásra eléd.
másodikban az Erzsi néni házinak föladott egy novellát,
És Te segítségképpen, már írni is akartad az egy oldalát.
Én kértelek, hogy ne, mert én akarom megírni,
Enyém lett a legjobb, hmm... Tehát, így kell művet írni?
(3 soros-zárttükrös)
Ács voltál Apukáddal, de operaénekes lehettél volna,
Ha az én nagypapám, munkáskéznek ezt neked, nem tiltotta volna…
Ács voltál Apukáddal, de operaénekes lehettél volna.
Tizennégy éves koromig így lassan, szeretetben teltek az évek,
Nekem meg halvány sejtésem sem volt, később majd, jó voltodból, hogy élek.
Fölnéztem rád, Te voltál nekem a földre szállt Isten.
Hittem, de nagyon másnak, ilyen apukája nincsen.
Vecsés, 2020. június 17. – Kustra Ferenc – apák napjára