Egészen messze a Tavasz...és elállt az eső-a tavon kellemesen érint az idő-.
Ezrével a nádszálak versenyeznek a maguk szépségéért,
A szitakötők rendetlenségben...és hallani a méhek zümmögését.
Meleg és a tiszta nap buzdítja a virágoknak bimbóit:lehet virágozni.
Evezőlapátok a tavirózsák között-frissen festett csónak lágyan siklik-.
Mid ha egy csoport gonosz tündér lenne,
A fény tó vizének hullámairól visszaverődik,
Magas szelek a széles vizeket dallamosan átszelik...
-----------------------------------------------------------------------
Miután a tónak összes virága kinyílott-nyugati része gyönyörű-.
Szerelmem...kis időre jöjjél ide...és egy kevés bort is hozzál,
De szükségtelenek a...lobogók...tehát titkot tartsál,
Mert elől meg hátul bíbor függöny húzódik. Zöld a látvány...semmi be nem látszik.
Frissen festett csónakot engedni fogjuk szabadon a dús növésű virágokon
Sok sárga kelyhen...hogy lebegjen úszó illatokon.
Ott még a köd és az eső is annyira kifinomult...és
Elveszni hagyjuk magunkat a madárcsicsergések töredékei között-azt a napot még emlegetni fogjuk-.
------------------------------------------------------------------------------
S elmúlott a virágoknak frissessége-a tó nyugaton vadabb lett-.
Nyomában piros sebek maradnak,
Gyapot bolyhos pára száll
Tónak szélén a füzek napszélben sírnak.
Hallani madár éneket...és csend-a vendégek elmennek-.
Lassan érezni kezdem a tavasznak ürességét,
A függönyöket ismét leesni hagyja,
Egy fecskepár irányt vesznek melegebb éghajlatra...és az eső szitált.