Senki nem tudja megmagyarázni ezt a szerelmet-a tavon oly kellemes-.
Díszletének nyugalma...csendje időn túlról jön.
Játékos pillangók egymást kergetik
Vágyakozva...virágok között részegen repülni.
Nem tudja senki...hogy itt lustálkodok-hátammal támogatom a csónaknak oldalát-.
Napnak sugara alatt a fű illatozik ferdén a fényben,
Távolban kék köd fedi a tónak vizét,
Egy fehér kócsag siklórepülésben a tóra érkezik...és mert itt végtelen az élet.