Wolken
***
Tépett felhők
***
Fecskemadár, vándorfecske kérlek,
Hogyha elszállsz, vidd a lelkem véled,
Messze tájon vadvirágos pázsit,
Kipihenni hej, csak oda vágyik.
***
Vadvirágos dombnak oldalában,
Áll egy néma sirhalom magában,
Nem őrzi más, csak egy árva gerle,
Fájó szívnek zokogó szerelme.
***
Fecskemadár ... de hiába kérlek.
Nem repülhet lelkem még se véled,
Oh mert rajta akkora a bánat,
El nem birná a le kicsi szárnyad.
***
Soós Lajos 1856 – 1902
***
***
Zerrissene Wolken
* **
Schwalbenvogel, Wanderschwalbe, bitte,
wenn wegfliegst, nimm die Seele in Mitte
Ferne Landschaft, Wiesen mit Wildblumen,
dort entspannen, endlich auszuruhen.
***
Auf dem Hang eines Wildblumenhügels
steht dort, ein verlassener Grabhügel,
bewacht nur von Waisen Turteltaube,
wahre Liebe, einer Gartenlaube.
***
Schwalbenvogel, umsonst ist das Bitten,
meine Seele kann doch nicht mitfliegen,
weil groß ist der Kummer, welches drauf liegt,
dieses Gewicht für deinen Flügel ist zu viel.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni