A mi táncunk, a mi életünk
Írta: vivmancs Dátum: április 11 2008 17:00:13
H
Szeretném egyszer látni,amint az emberek
a mi táncunkat lesik, és nevetnek
nevetnek, De nem kinevetnek,
csodálnak minket,és nem megvetnek.
Teljes hír
Hallom amint megcsörren a lánc,
s látom ahogy lépnek, akár egy tánc.
Érzem amint felforr a vérem,
s engem is táncba hív népem.
Nem tehetünk semmit, lenéznek minket,
a többi ember áll, és minket néznek.
Mi táncolunk rendületlenül, meg nem állunk,
az emberek lenéznek, s megvetik táncunk.
Mi nem tettünk semmi rosszat,
nem loptunk, nem öltünk, mégis az emberek beszólnak.
Mi nem bántottunk senkit,
csak ruhánk sötét. lelkünk senkiétõl sem különbözik.
Hiába beszélek, mégsem értik meg,
s ha mi meghalunk, õk nevetnek.
Azt mondják, hála az égnek még egy,
õ sem rontja tovább a levegõnket.
nem értik meg népemet,
nem látják, mi bennünk szép lehet.
Mi sem csak láncból és bakamcsból állunk,
nem tehetünk róla, mi ilyenek vagyunk.
Nem értem, miért jobbak nálunk,
mi drogosokká sem válunk,
bezzeg a plázacicák, akik oly kecsesek,
nap mint nap a szobájukban füveznek.
Szeretném egyszer látni,amint az emberek
a mi táncunkat lesik, és nevetnek
nevetnek, De nem kinevetnek,
csodálnak minket,és nem megvetnek.