A borozó
1
Gondüző borocska mellett
Vígan illan életem;
Gondüző borocska mellett,
Sors, hatalmad nevetem.
2
És mit ámultok? ha mondom,
Hogy csak a bor istene,
Akit én imádok, aki
E kebelnek mindene.
3
És a bor vidám hevében
Füttyentek rád, zord világ!
Szívemet hol annyi kínnak
Skorpiói szaggaták.
4
Bor taníta húrjaimra
Csalni nyájas éneket;
Bor taníta elfeledni,
Csalfa lyányok, titeket.
5
Egykor majd borocska mellől
A halál ha űzni jő:
Még egy korty – s nevetve dűlök
Jégöledbe, temető!
***
(Pápa, 1842. április.
***
Petőfi Sándor 1823 – 1849
***
***
Der Weintrinker
1
Neben den sorgenfreien Wein
fröhlich flüchtet mein Leben;
neben den sorgenfreien Wein,
Gunst, dein‘ Macht ist daneben.
2
Was wundert euch? Wenn ich sage,
dass es nur der Gott des Weins,
den ich liebe, den ich ehre,
er hilft uns, für unsers Daseins.
3
In der flotten Hitze des Weins
ich pfeife auf dich, raue Welt!
Wo mein Herz so sehr gequält wird
von Skorpionen ganz zerfetzt.
4
Wein hat mir auf Saiten gelehrt
mit sanftem Singen schummeln;
Wein hat gelehrt zu vergessen,
euch falsche Mädchen, fummeln.
5
Eines Tages bei einem Wein
Tod, wenn es kommst, mich zu jagen:
trinke noch einen Schluck. ‘d lächelnd
auf dein Eis Schoss, Friedhofsgarten!
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni