Ha elveszettnek érzed magad,
Nézz az árnyak szemébe,
Oda hol gyűlölet fakad,
Mi húz vissza téged a mélybe?
Mikor éjjelek éjjelén,
Kafkai szerelemben,
S vérző genny testén,
Úgy folyt az értelem.
Láttam könnyes szemét,
Mikor sírva fakadt,
Fagy rázta meg testét,
Bár kezén az ér dagadt.
De mégis elveszett maradt,
S élete lett, hogy kövessen,
Árnyamként, s mi kő akadt,
Ő mindben elessen.
Ekkor jöttem én csak rá,
Nem rossz a világ fiának,
S gyertyák közt bár hallaná,
De rosszabb árnyékának.