A Szirén=szigetek
Positano, 1890. jun. 26.
1
A hold ezüstös tengerárban,
Távol sötétlő két sziget:
Szirén dalolt, kéj volt dalában,
De hős Odysseus siket.
2
Én hallgaték szirén szavára:
A jelen üdve boldogít.
Mi balga az, ki jobbra várva
Jóból magának nem szakít!
3
Ölelj, te párja életemnek,
Leheld ajkamra csókodat!
A várt jövő tán nem jöhet meg :
Távol szemem már nem kutat.
4
Kormányt, lapátot félre dobtam,
Zátonyra gyors hajóm került;
De magam élek, újra dobban
Szivem, mely más czélért hevült.
5
Hűs czitromillat kél a völgyből,
Virít körül a rózsafa:
A messze árban, szőve ködből,
Múltam sok vágya száll tova . . .
6
Rémek között, siket fülekkel
Repüljön a vitorlahad!
Nem bút hoz nékeki már a reggel,
S az éj csupán nyugalmat ad.
***
Ifj. Apáthy István 1866 - 1922
***
***
Die Sirene = Inseln
Positano, 26. Juni 1890.
1
Der Mond in silberne Meeresflut
fern zwei Inseln im dunklen Licht:
Sirene sang, mit lustvolle Glut,
doch der Odysseus hört es nicht.
2
Ich lauschte leise die Sirene:
dass Heil das Jetzt beglückte mich.
nur der Dumme, wartet aufs Bessere
und brach es gar nichts ab, für sich!
3
Umarme mich, mein Lebenspartner,
hauch dein Kuss auf meine Lippen!
Weil die Zukunft lässt auf sich warten:
Meine Augen fast ausflippen.
4
Ich warf das Ruder ‘d die Schaufel weg,
mein schnelles Schiff auf Klippe fuhr;
Aber ich lebe noch und das Herz schlägt
für eine andere Zufuhr.
5
Kühler Zitronenduft kommt vom Tal,
rundum Blühtet die Rosenbaum:
Fern, aus Nebel gewebt, ganz banal
viele Wünsche fliegen dort herum.
6
Zwischen Schrecken, mit tauben Ohren
sollen deine Segel fliegen!
Kein schlechter Harm bring dir der Morgen,
die Nacht wird, nur Ruhe bringen.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni