Fájdalmak
Írta: lulu Dátum: Július 02 2007 06:27:03

---

Sötét éjszakában tompa fénnyel ragyog a hold,
S bennem szabadulni nem hagyó, fájó képek

---

Teljes hír

---

Sötét éjszakában tompa fénnyel ragyog a hold,
S bennem szabadulni nem hagyó, fájó képek
Furcsa világ és t?z, mely régen elrabolt,
Melyt?l lélekben halott vagyok, látszatra hiába élek.

Röpke boldogság volt, mely akkor semmit nem jelentett,
S az id? múlása ezt is elvitte magával,
De a rom, melyet ott hagyott, magába temetett,
Egyedül maradtam, a t?zzel s a magánnyal.

Tudom, ez talán örökre így marad,
Csendesen pislákoló t?z, én és a magány,
Hogyan hihettem el minden szavadat,
Mely olyan édesen csengett, mintha most is hallanám?

S mért hittem el, hogy te más vagy,
Miért érzem azt, hogy most is gondolsz rám,
Naiv az ember, és sokszor csal a látszat,
Örökre elhitetted velem nem létez? magad talán.

Mert legbelül tudom, semmit sem jelentek neked,
Lelked üres, szívedben a legapróbb parázs is h?vös,
Az én hibám talán, hogy bels?m soha el nem feled?
Minden fájdalmamért vajon ki a b?nös?

Ki vagy te, s mit érzel irántam?
Szerettél és szeretsz, de neked is fáj, ha érzed,
Vagy gy?lölsz engem? Mondd ki azt is bátran,
Mert tudom, téged nem nekem teremtett az élet.