Fekszek a réten, finom, vastag fűben,
A szél nekem sóhajtozik a fűben.
Velem van… őrült magányom... a fűben.
El vagyok dőlve a szépen hullámzó, nagyon sűrű pázsitban,
A szél nekem sóhajtozik szinte pánikban, vastag pázsitban.
Velem itt fekszik a megveszekedett magányom a pázsitban.
El vagyok fekve-nyúlva csukott szemmel, a vastag gyepen,
A szél mozgatja, sóhajtozik nekem, végig a gyepen.
Velem van párban és közben engem vegzál itt a gyepen.
Vecsés, 2019. december 9. – Kustra Ferenc – inspirált variációk bokorrímesben.