Csendélet
Írta: LouisdelaCruise Dátum: április 11 2008 17:03:01
H
Távolban egy madár rikolt
Éhesen kel a várandós Nap
"Hjaj, már megint sütnöm kell!"
Egy fában, szorult féreg jajgat.
Teljes hír
Megint sír a hajnal,
Hullat kövér könnyeket
Emitt egy álmos sóhaj,
Amott, jaj kondul az ereszen.
Suttog a reggel, - még ma, enyém leszel!
Távolban egy madár rikolt
Éhesen kel a várandós Nap
"Hjaj, már megint sütnöm kell!"
Egy fában, szorult féreg jajgat.
Ragyog az ég, - még ma, enyém leszel!
Kopog a kis "fábakopács",
Kerregõn visszhangja szólal,
Felsikolt, - "talált, talált"
"Te féreg, most már enyém vagy!"
Kopog a csõr, - még ma, enyém leszel!
Delet üt a kis harang,
Az égbõl pozsgás arc nevet;
Mosoly aranyból, hallgatag,
Szárítja a dézsából a vizet.
Búgja dalát, - még ma, enyém leszel!
Csivitelõ verébcsapat
Csõrt jártatva veszeked, -
"Enyém, enyém, - én találtam,
Ne vedd el az ételem!"
Csicsergõ éneke, - még ma, enyém leszel!
Majd hirtelen sötét, -
Megdermed, csak pisszeg a táj;
Vihar elõtti csendjét,
Elfedi az égi homály.
Meghûlt a levegõ, - még ma, enyém leszel!
Majd csattan, zeng a ménnykõ
Kurtít az ég arany-vásznán;
Felkiált, "- Mi kéne, hõ...
Hadd mosom mocskos gyapját!"
Sírva nevet, - még ma, enyém leszel!
Lassan csitul a délután,
Esõbe fulladt a nap;
Nyargaló szellõ rét hátán,
Bárányt kergetõzve mulat.
Susogva szól, - még ma, enyém leszel!
Arra, nyugaton, pirul az ég alja
Hol bolondos, kacér Hold
Megfáradt szemét pislongja
Miközben itt-ott, hunyorgó csillagok.
Leheli a Hold, - még ma, enyém leszel!
Szürkül, vágyott az esti homály,
Egy legény kósza csókja;
Szerelmes kedvesére talál,
S vágyak, - esti nyugovóra.
Csók cuppan, - még ma, enyém leszel!
Halkan lehelt forró csók,
Ölelõn, szeretõ szorító karok
Halk nesz száll, csiklandoz,
S az ágy, egy utolsót nyikorog.
Deszkájában szú perceg, - még ma, enyém leszel!
20080409
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!