Hallgasd meg szavam kérlek,
S érezd, hogy vékonyul hangod,
Mint mikor este elfagy a lélek,
S elkezd remegni karod.
Hallgasd a verset kérlek,
Halljam a remegő hangod,
Néz szemembe, nem félek,
Könnytől csillog arcod.
Az életet járva, ó és hogy fájhat még!
Elhal, elszáll, elvetél,
Az élet halad szépen,
Elhal, elszáll s nem remél,
Nincs miért higyjen.
Sírva, félve, elfeled,
Vérből versnek széled,
S tollad suhan, nem szól feléd,
El el szalad a lélek.
Az életet járva, ó és hogy fájhat még!
Bujj hozzá csak kérlek,
A szavak, az élet, a gondok,
S van egy óriás nagy méreg,
Mitől mostan is verset bontok.