Álmodtam egy álmot.
Isten
kertjében jártam,
illatos virágok nyíltak
mindenhol.
Két nap ragyogott az
égen
aranysugarakat
szórtak a
Mindenségbe.
Piciny pontnak
láttam a
Földet.
Kéken ragyogott a
végtelen űrben.
Beszélt a csend.
Képes
vagy vízből bort,
sziklából vizet
fakasztani?
Csillagokon túl látni,
föld
porába életet
álmodni?
Önmagad megváltani?
Eltűntek a virágok,
csak
a csönd volt velem, s a
virágok illata, mit Isten
kertjében éreztem.
Dunakeszi, 2020 július 12.
Gabre Anna