Estike
***
Midőn szép csillagunk lehullt,
s ragyogni kezd az álom,
megnyitja ajkait az estike,
kedves parasztvirágom.
***
Éneke: illat, halovány
kelyhek csillagzenéje,
mely déli tengerek égig futó
habjaként dől az éjbe.
***
Távol korokból száll a dal
e könnyű nyári ének,
gazdagon bontva tündér szirmait
daloknak és meséknek.
***
Beszáll a nyitott ablakon,
sötét szobákba árad,
álomba ringatják hullámai
a kemény nyoszolyákat.
***
Munkában torzult arcokat
érint angyalkezével.
Mosolyt, vigaszt hint szét s a gyermekek
álmában ő csilingel.
***
Dalolj csak kedves estike
paraszt porták virága!
lélekként szálló illatod a tört
homlokú föld imája.
***
Írta: Bányai Kornél 1897 – 1934
***
***
Abendlein
***
Wenn unsere Sterne verschwinden,
‘d der Traum fängt an zu zoomen,
und die Abendlein zu Leben erwacht
den liebsten Bauerblumen.
***
Ihr Gesang ist: Duft, den zarten
Kelchen leiser Sterngesang,
welcher wie der schäumende Südsee Rausch,
strömt sich in der Nacht entlang.
***
Von alten Zeiten kommt es her,
dieses leichte Sommerlied,
das Feenreich entfacht sein Blütenblatt, was
Lied und Märchen überzieht.
***
Rein strömt an offenen Fenstern,
die dunklen Zimmer flutet,
in schönsten Träume werden die Wellen
die harten Betten schaukeln.
***
Von Arbeit müde Gesichter
streichelt es mit Engel Hand.
Lächeln, Trost streuend und für die Kinder
im Traum zieht am Klingelband.
***
Sing nur liebe Nachtviole, die
Blume des Bauernportals!
Dein Seelenhaft fliegender Duft ist das
Gebet des krankhaften Tals.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni