Az estike illata
Az estike illata betölti a szobámat,
a nyitott ablaknál, olyan mint egy mámor,
olykor elfog egy gyötrő búbánat,
az életem kéri tőlem, a tetteimet számon.
***
Mit akar tőlem vagy eltévedt az estike illatától?
Nem látok senkit csak bámulok az esti homályba,
itt van valaki érzem: Bocsánat, én vagyok Ámor,
és miért jelentkezik nálam, mindig éjféltájban?
***
Az ablakom becsukom, de az illat benn marad,
kinyitom, hogy kimenjen de még sokall több bejön,
egy öreg rózsafán már több bimbó nem fakad,
de a tövisei szúrnak ha valaki hozzájuk közel jön.
***
A rózsának a tövisei védik a rózsa gyenge bimbóját,
de minek a tövis, egy majdnem kiszáradt öreg rózsafán,
otthagyják mint a kikötőben a megrozsdásodott bóját,
az élete neki egy, már rég elmúló gyászos mutatvány.
***
Kár, hogy a rózsának tövise van, áll egy idézetben,
egy szál piros rózsa, olyan mint egy halk éjjeli zene,
nem minden a kedvünkre volt az elmúlt életünkben
én örülnék annak, ha a töviseimnek még rózsája lenne.
***
Mucsi Antal-Tóni 2009 Június 20