Már kél, rügy fakad és bimbó pattan,
bíz a zord telet el nem sirattam!
Ébredezik az élet a földön,
ezt a szépséget úgy kaptuk kölcsön.
Hová mereng jámbor tekinteted?
Nézed, hogy a kikelet integet?
Kacér, csábos, díszesen öltözik,
víg felleg könnyeivel öntözi.
Üde fák haját szél lengedezi,
apró sóhajok is fölfedezik.
A nap ajkát sem hagyja el panasz,
mert újra itt a balzsamos tavasz.