Mosolygó édes gyermekarcok
(Czimképünkhöz.)
***
Mosolygó édes gyermekarczok,
Hol nyomot nem hagytak még harczok,
És torzvonást, redőt, sötétet,
Barázdát nem vont még az élet,
S ti szemek, tiszták mint a tó —
Van-e mi bájra, üdeségre
A véghetetlen mindenségbe'
Hozzátok volna fogható ?
***
Nem a virág, nem madárfészek:
Ti vagytok itt lenn a költészet!
Minden sugár tőletek támad,
Bennetek enyhül minden bánat,
Félétek röppen minden szív.
Mindenitek egy-egy megváltó,
Ég és föld közt békítve szálló,
Midőn lelkünk gondokkal vív . . .
***
Ismeretlen szerző
***
***
Lächelnde süße Kindergesichter
(Zu unserem Titelbild)
***
Lächelnde süße Kindergesichter,
die keine Spuren von Kämpfen spiegeln,
und Verzerrung, Falten, Dunkelheit,
das Leben noch keine Furche verteilt,
eure Augen sind so klar wie der See
gibt es noch etwas mehr Charme, Frische?
In dem unendlichen Universum
etwas schöner als euer Heiligtum?
***
Nicht die Blume und nicht das Vogelnest:
Eure Poesie ist bei uns auf dem Podest!
Alle Strahlen gehen von euch heraus,
in euch werden die Sorgen zu Applaus,
bei euch landet unsere Herzensliebe.
Ihr seid immer für uns Retter im Not
zwischen Himmel und Erde das Gebot,
für unsere Seele die Schaltgetriebe.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni