Egyszer, mikor hosszú- hosszú idő után
az első csöppnyi rügy kipattant szívemben,
komótosan kibújt a sápadt napsugár,
s hóvirág bimbót bontott bezárt lelkemben,
mi tagadás elámulva vettem észre,
hogy az élet rögös úton, de ment tovább.
Kikacagtam magam rálépve a fényre,
könnyeden libbentem tova az út porán.