A kék eget sokáig szeretném látni,
fenn pulzálni a tündöklő csillagokat,
napkeltében s napnyugtában gyönyörködni,
érezni a friss, ózondús illatokat.
Ismert és még ismeretlen dallamokat,
madártrillát, szellősuttogást hallgatni.
Látni láthatókat, s láthatatlanokat,
bölcs természettel pillanatot ragadni.
Menedéket adni a hajléktalannak,
és hallgatag segítő kezet nyújtani
a nyomorúságosnak, s aki nem annak,
tört szíveket engedni lángra gyújtani.
Fűzfa árnyába leülni elmerengni,
változni ha muszáj és változást érni.
Ki jobb nálam arról ódákat zengeni,
ha hibáztam akkor bocsánatot kérni.
A föld szívét nem kitépni, óvni lelkét,
netalán meghallotta a gondolatom?
Szinte magamban érzem jogos félelmét:
Megvédünk!- tán így lesz, s nem csak mondogatom!