Kereslek, hol hull a levél,
ahol finom pelyhes hó szitál,
álomból kacér virág fakad
s hol a föld lázasan zihál.
Kereslek csipkés hegy ormán,
és békés, varázsos völgy ölén,
bő, meleg vizű tavaknál,
sőt kanyargó folyók hűvösén.
Ha meglellek, azt megérzem,
megóvlak, tudom boldog leszel,
nem válok meg tőled, örökké
jóban, s rosszban veled leszek.
Együtt nézzük fénylő szemmel
a kék tengert és a hűs forrást,
az aranyat termő földet,
csillagos eget, mely oly csodás.
Csöndben fogjuk egymás kezét,
hallgatjuk a madarak dalát
s megbékélve, mosolygó arccal
várjuk a végső utazást.