Örökkön felemelt fővel lépkedj,
Fejed ne hogy meghajoljon egy értéktelen előtt,
Még...ha szenvedsz is az életnek nincsen vége...mert
Egyedi vagy...mind te nem találni...még egy olyan nőt.
Lelkedet mélybe senki ne tiporja,
És sárba se nyomja,
Tiszteld magadat...mert vétek,
Összetörjék lelkedet és fájdalmak érjenek.
Tanuld meg...hogy magadra vigyázz,
Szeresd magadat úgy...ahogy vagy,
Mert szép mindened...és ezt jól tudod,
Másra gondolni nem szabad.
Nő módjára legyél igényes,
Soha ne érd be kevéssel,
Kényeztesd magadat... legyél szeszélyes,
Az érzéseidet magadhoz szabd.
Ne kérjed senkitől...hogy szeressen,
Le ne alacsonyodj...és ne legyél szomorú,
Ne mond...hogy el ne hagyjon-
Menjen csak...ha még szenvedsz is...ez rajtad ne látszon.
Éld becsülettel életedet
Örökkön tiszteld önmagad,
És tanuld meg kimondani határozottan a –Nem- szót,
Ha érzed...hogy kihasználni akarnak.
Te...Nő többet érdemelsz az élettől,
Ne legyél csak egy fogas azok számára ...akik jönnek-mennek,
Megérdemled a mosolyt...arcodon pedig nem könnyeket-
Hanem őszintén szeretni tudó embereket.