Te talán azt hiszed, hogy
elég évente csak egy nap?
Te talán azt hiszed, ő
egy tárgy, mit olykor félreraksz?
Amit adsz, nyújtasz neki,
egyszer azt is kapod vissza.
Érzi búdat, örömöd,
s minden szavad mohón issza.
Adtál neki életet,
most adj neki utat, szárnyat.
Adj neki az idődből,
bizony! Minden egyéb várhat!
Az idő gyorsan száll, a
kidobott perc nem jön vissza.
Ő egyszer csak kirepül,
s a föld könnyeidet issza.