Újra itt van a május, az ízes,
fák koronája ó, de míves!
Szemem immár júniusra téved,
szántón gyűlik a kalászkéve.
Várja a csimota és a bakfis
a kemény munkáért a baksist.
A pusztán épp mezítláb gyalogol,
közben egy szép nótát gyakorol.
A szelíd szél szíveket gyújt hárfán
és szerelem száll szellő szárnyán.
Nézd, egy napraforgó kikandikál,
ő is tán most választ taktikát!
Rezervátumban két szív zakatol,
vajon miért lüktet, vacakol?
Ó, de milyen édes ez a mámor,
tán nyilat lőtt szívükbe Ámor ?-
Halk sóhaj tör fel puha ajkáról,
egy könnycsepp gördül le arcáról.
Zománcos bögrét is tőle kapta,
történt ez valamikor hajdan.
/megadott szavakból írtam/
hárfán, gyalogol, ízes, kalászkéve, csimoták, gyújt, rezervátum, bakfis, zománcos, kandikál