Nicol balladája !
( Villon balladája,más formába )
Nyári melegben találtan rája
nap leszállt már unalmában,
narancsszinű lett az égbolt,
emlékeztetett Marokkói tájra.
Nicol volt a neve, és,fázott,
könnyű ruháján minden átlátszott
meghívtam őt egy helyre,hol
levest ,kenyeret adnak ebédre.
Ő mondta mindent visszafizet,
ha megjönnek a jó vendégek,
vacsora után boroztunk, valami
jónevű francia lőrét ittunk....
Egyszemélyes volt az ágyam
elfértünk ketten forró vágyban
ő hállálkodott minden percben
a szerencse összehozta velem.
Akkor nem tudta nem ingyen
van a porta és a jó konyha,,
elszedtem tőle minden garast,
jól élt,nem úgy mint egy paraszt.
Egy reggel arra ébredtem Nicol
megszökött tőlem,hálláltanságát
nem tudtam elszívelni,reméltem
egy nap vissza fog jönni.....
Ami nem történt meg,kitudja vele
mi történhetett,nem felejtem el őt
soha, ő volt ki az életemet sokáig
jobban mint más gazdagította.
Már alig volt levél a fákon,erős
szél fújt át a Monmarton,kivert
kutya lett az életem,irgalmas Jézus
Bocsás meg mindent nekem !...
Ágoston Tibor