Николай Соколов:
В доме сухо и тепло,
ну как же...
В сытом доме не найти
пропажи.
В сытом доме не найти
приюта
Тем, чья жизнь раздета
и разута.
В сытом доме, коль протянешь
руку,
По спине бьют, как больную
суку.
В сытом доме не увидишь
света,
Пыль портьер, суровый взгляд
Портретов.
В нем цветы, завяв, не пустят
корни.
Мрак веков садится
на ладони.
Но по улицам гуляет где-то
Без гроша, совсем босое
лето...
____________________________
Nyikolaj Szokolov:
Házban jó, ott meleg van,
hát persze…
Gazdag házban mindig jut
mindenre.
Gazdag házban nem lel az
honára,
Kinek nincsen cipője,
ruhája.
Gazdag háznál, ha nyújtod
a kezed,
Farba rúgnak, mint a beteg
ebet.
Gazdag házban neked sosem
fénylik,
Képek néznek megvetően
végig.
Virág fonnyad el gyökerek
nélkül,
Tenyeredre százados
sötét ül.
…Ám az utcán valahol már itt jár
fillér nélkül, mezítláb
a víg nyár…
_____________________________
(Fordította: Szöllősi Dávid)
2020. július 14.
* * * * *