Ki mindenki járt már így…
Egy kép.
Ismeretség...
Kedves emlékkép.
Nyári nap... Először láttalak,
Kéz-kezet fogott, karoltalak.
Meséltél... én hallgattalak.
Szimpátia,
Sors átka…
Lett mára.
Sors ügyesen összevezényelt,
Kéz-kezet fogást lényegelt.
Nem célvezérelt, időt elfecsérelt!
Pár óra
Szapora,
Elszállt gyorsan...
Új találkozást reméltünk,
Nem teljesült reményünk.
Emlék marad, mit megéltünk.
Órákra szállt
Oda kék-madár...
Elszállt.
Az óta találkozás reményünk,
Nincs mivel élnünk...
Maradt emlékezést fényesítünk!
Szabadka, – Vecsés, 2020. április 5. –Jurisin Szőke Margit
Az első és a 3. versszakot, 15 szavas-6 sorban versformában, én írtam. A 2. és a 4. vsz. Kustra Ferenc, szerző-, és poéta társam munkája.