Havasi virág
1
Nem ápolgatott meleg ágyban
Hű kertész óvó, lágy keze,
Kopár sziklákon vadon nőttem,
Hol sivít Észak zord szele.
2
A nap égető sugarának
Bátran kitárom kebelem,
Nem lankadok az első dértől,
Gyáván nem hajtom le fejem.
3
Nem tépnek le, hogy koszorúba
Vagy bokrétába kössenek
S egy álnok sziv fölött megtörve
Adjam ki illat-lelkemet.
4
S hervadtan dobjanak a sárba,
Hol rám gázol a csőcselék.
Óh nem! e megaláztatástól
Megóvott az irgalmas ég!
5
Büszkén élek a magasban, hol
Nem jár ember, ki eltipor.
Ha halnom kell, kitép a szélvész
S a végtelenbe elsodor.
***
Hunyadi Margit 1854 – 1906
***
***
Edelweiss
1
Ich wurde nicht in warme Frühbeet
von treue Gärtners Hände gepflegt,
ich wurde wild auf kargen Felsen,
wo nur der Nordwind hat gefegt.
2
An den brennenden Sonnenstrahlen
mutig zeige ich meine Brust.
werde vom ersten Frost nicht sterben,
bin einsam, aber ganz robust.
3
Die pflücken mich nicht, um einen Kranz
oder in Blumenstrauß zu binden,
dass ich über einem falschen Herz
meinen Duftgeist soll auswinden.
4
Und verdorren, in den Schlamm werfen,
wo die Meute auf mich tummelt.
Ach nein! Von dieser Demütigung
schützt mich barmherzig der Urwelt!
5
Ich lebe stolz hoch oben an Fels
wo kein Mensch kann mich zertrampeln.
Wenn sterben muss, der Sturm risst mich raus
und ins Unendliche zu los prasseln.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni