Vikinek
Írta: marica Dátum: április 12 2008 06:54:51
Ó, mily boldogság volt mikor megszülettél!
Hát még az, hogy kislány lettél!
C
Teljes hír
Ó, mily boldogság volt mikor megszülettél!
Hát még az, hogy kislány lettél!
Két szép fiúgyermek után,
Ajándék voltál kisleány!
Úgy vágytam rád, mint esõre a virág,
Mint esõ után vágyjuk, a napsugarát.
Az esõ nyújt fának, virágnak életet,
De napfény nélkül élet nem lehet.
Te lettél akkor életem fénye, Napsugár!
Ki, mint a gyémánt, nékünk ragyogtál.
Örültem, hogy nagymama lettem,
Mint madár a szárnyán, hozzád repültem.
Amint fejlõdtél, és lassan felfedezted,
Nem csak anya és apa áll melletted,
Tágra nyílt fénylõ szemed,
Mintha mondanád: mama, papa szeretlek!
Nagyon szép, bájos baba voltál,
Puha két kezeddel, lágyan simogattál.
Fürdött a lelkem a boldogságban,
Büszke voltam rá, hogy ilyen unokám van.
Kértél, rMama, menjünk a boltba!r1;
-Kevés a pénzed! r11;Majd a papa megpótolja!
Tudtad mit akarsz, s az, mibe kerül!
Kihasználtad, hogy a felnõtt ezen derül.
Vittünk magunkkal, amerre csak mentünk.
Sokat énekeltünk, táncoltunk, nevettünk.
Most már nélkülünk jársz! Ez így van rendjén!
A randevúkra, véled miért mennénk?
Gyere hozzánk többet, ugyan úgy, mint régen!
Mint mikor még anya és apa hozott nékem!
Vigyázunk rád most is, ha te is akarod!
Oly jólesik, ha átölel két karod!