Ne tegyen rám szárnyakat! – Sikítottam
angyalom felé...aki szorosan tartott,
amikor szárnyaiból tollakat ki-ki rántott,
vállaimba szúrva...és kiáltottam:
nem érted...szárnyakra én nem vágyok!
De ő nagy türelemmel,
amit csak az angyalok uralnak,
nem engedett el,
és magából tovább tollakat cibált.
Mondtam:használni őket nem tudom.
Nem hallod?-kiáltottam...
Pontosan én velem?
Ne legyél már ilyen kegyetlen,
Hát hogyan mondjam:
Én repülni soha nem fogok,
és nem is akarok!
Süket vagy?Ököllel mellbe vágtam,
de ő még élénkebben dolgozott szárnyaim alkotásában,
mert tudta ...hogy szükségem lesz rájuk,
tudta...hogy elrepülök egyszer,
ami után megismerem...kitudódik...hogy mire vágyom.