Kopott, szürke falak összenőttek
rácsos
hideg börtönöddel.
Katonás strigulák éveit cipeled
szembogarad íriszén.
Elvakít a nyári nap, hiszel a
délibábnak,
a lebegő látszatnak.
Rekkenő napsugár szántja az
eget.
Fejed felett szikrázó délibáb-varázs
lebeg.
Kietlen, meddő, kiszáradt parton
keresel tiszta forrást, élő
vizet.
Forró nap perzseli bőröd, buja
tűz
éget. Fata Morgana ígér
enyhülést, s nem érted
csak tiszta forrás, élő víz az
igazi Élet.
Dunakeszi, 2020. augusztus 1.
Gabre Anna