Végtelen vers
Írta: Aguzs Dátum: április 12 2008 08:59:40


Egy sejtmagból kél az élet,
Ahogy tengervíznek egy cseppjében,

C
Teljes hír


Egy sejtmagból kél az élet,
Ahogy tengervíznek egy cseppjében,
Flórának és Faunának,
Szunnyad az összes lehetõsége.

A végtelenül nagy és végtelenül bonyolultat,
Megérteni csak Õ képes,
Ki ilyen elmét birtokolhat,
De nyugvópontra sose térhet.

A világegyetemhez képest,
Végtelenül kicsik vagyunk,
Ahogy végtelenül kicsi pontjáról nézve,
Végtelenül nagy az atom.

Fiatal, középkorú vagy aggastyán,
Öröktõl fogva együtt, látod
A végtelen harmadának sincsen vége,
Így lehet egy személyben benne három.

A többség azt mondja, hogy nincs is,
A demokrácia a többség diktatúrája,
rÉs mégis mozog a földr1;
A többségé, vagy Galilei-é lett a pálya?

Állandóan változás kell,
Végtelenben az egy biztos pont,
Kelte, vége egy, a lénye,
Végtelennek itt a...