/Nagy László: Kiviszi át a szerelmet versére
parafrázis/
Ha holtan kiterítenek,
megsiratnak a verebek.
Ki ment meg kóbor kutyákat,
ki töri le a száraz ágat?
Fáklyával ki mutat utat,
annak, ki társ után kutat?
Ki hímez nekem szemfedőt,
ki talál igaz szeretőt?
Ki viseli majd gondodat,
simítja ragyás arcodat?
Lesz-e ki fogával tartva
átviszi a túlsó partra
mint gondos anya tesz,
újszülöttjét, a szerelmet?
Ha holtan kiterítenek,
keselyűk széjjel tépkednek.