Apám, családunk ura,
viselkedése fura.
Fizetését rendre a kocsmába vitte,
magát disznónak hitte,
részegen röfögött,
bukdácsolt, röhögött,
nevetni nem tudott,
keveset nem ivott.
Könyörögtünk neki,
a harmadik litert ne igya ki,
érje be egy korsóval,
kevés bort, de sok sóval.
Megfogadta a tanácsot nevetve,
megkönnyebbült,
visszatért a jó kedve.
Disznó lenne? – kérdezte,
nem röhögött, nevette.
Bor istene szerette,
nem nézett rá, ismerte,
törzsvendégét lenyelte.