A fájdalomról szól dalom,
mert testem, lelkem fájlalom.
Kínoz, gyötör, mar szüntelen,
hűséget esküdött nekem,
és nem hagy el sosem.
A fájdalom anyagtalan,
de jelen van az anyagban,
sokféle alakban.
A fájdalom a „hasznos” ártalom,
figyelmeztető hatalom:
veszélyben van az életed,
testedben felborult a rend,
kezelésre szorulsz,
ha nem teszed, sírba borulsz.
A fájdalom az idegek jelzése,
nincs önálló léte,
csak tünet, megszüntethető,
a szünete rövid idő.
A fájdalom gonosz, kínoz,
versírásra ihletet hoz.
Szenvedés szülte a legszebbeket,
fájjon a dal, gyönyörködtet.