Pósa Lajos: Az én aggódó anyámnak / Zu meiner besorgten Mutter
Írta: Toni Dátum: Augusztus 15 2020 08:41:28

---

H

Ne sirasson annyit édes anyám, lelkem,
Az a jó úristen megsegít még engem!
Hisz' hogy most az élet nagy keresztjét hordom:
Majd meglássa : lesz még nekem is jó dolgom.

---

Teljes hír

---

Az én aggódó anyámnak
1
Ne sirasson annyit édes anyám, lelkem,
Az a jó úristen megsegít még engem!
Hisz' hogy most az élet nagy keresztjét hordom:
Majd meglássa : lesz még nekem is jó dolgom.
2
Nem bukhatorn én el ennyi küzdelemmel,
Ennyi verejtékes, néma türelemmel.
Sorsomon diadalt kell nekem aratni,
Ha az ég a földdel össze fog szakadni.
3
A kit hány-vet a sors, mint habot a tenger:
Ne sirassa senki, abból lesz az ember!
Megtanul a saját maga lábán járni
S dörgő zivatarban mint kőszikla állni.
4
Nem halok meg addig, jó anyám, ne féljen,
Míg koszorút nem nyer annyi napom — éjem.
Nem hagyom itt addig ezt a szép világot,
Míg szülém engemet boldognak nem látott.
5
Istenem, ha néha a jövőbe nézek:
Már előre is nagy boldogságot érzek.
Látom lesimulni a habok redőjét
S éltem hajójának csendes kikötőjét.
6
Egy áldott teremtés lesz majd feleségem,
Ki a fúvó széltől is fog óvni engem.
Ellesi titokban minden gondolatom',
Én pedig jutalmul összecsókolgatom.
7
Édes anyámasszony hozzánk jön majd lakni,
Aranyos menyének tanácsokat adni.
S ég urához küldi haladó imáját,
Majd ha ringatgatja siró unokáját.
8
Ne sirasson annyit édes anyám, lelkem,
Az a jó úristen megsegit még engem!
Hisz' hogy most az élet nagy keresztjét hordom:
Majd meglássa : lesz még nekem is jó dolgom.
***
Írta: Pósa Lajos 1850 – 1914
***
***
Zu meiner besorgten Mutter
1
Geliebte Mutter, du sollst nicht um mich weinen
der Herr Gott kommt mit der Zeit mit mir in Reinen!
da ich jetzt das große Kreuz des Lebens trage:
Ihr werdet sehen, ich werde noch, besser habe‘.
2
Ich kann nicht versagen, auch mit und ohne Huld,
nach so vielen verschwitzte und stille Geduld.
Ich werde mein Schicksal triumphierend besiegen,
auch wenn der Himmel ‘d Erde gegen mich spielen.
3
Wen einen das Schicksal, wie das Meer der Schaum wirft:
Man soll ihn nicht beweinen, bis er zu Mann wird!
So wird es lernen auf eigenen Fuß gehen
und in einem Gewitter, wie ein Fels stehen.
4
Ich sterbe nicht, Mutter, habe keine Ängste,
bis kein Kranz erleben die Tage und Nächte.
Ich lasse diese schöne Welt bis hin nicht hier,
solang meine Mutter mich nicht glücklich sieht.
5
Mein Gott, wenn ich manchmal in die Zukunft sehe:
Fühle mich jetzt schon sehr glücklich, wo ich stehe.
Ich sehe auch, wie die Schaumwellen abflachen
und wie mein Lebensschiff bewegt sich im Hafen.
6
Meine Frau wird mich immer im Leben stützen,
sie wird mich vor dem wehenden Winde schützen.
Alle meine Gedanken wird sie erfüllen,
und als Belohnung, werde sie immer küssen.
7
Meine Mutter wird mit uns zusammen leben,
ihrer Schwiegertochter gute Ratschläge geben.
Und schickt ihrem Gebet an den Herrn im Himmel
alsdann schaukelt sie, ihren weinenden Enkel.
8
Geliebte Mutter, du sollst nicht um mich weinen
der Herr Gott kommt mit der Zeit mit mir in Reinen!
da ich jetzt das große Kreuz des Lebens trage:
Ihr werdet sehen, ich werde noch, besser habe‘.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni