Sok köret az olyan ételhez kell,
Ami nem elég ha eléd teszik,
A rengeteg harag félelmekkel,
Hiányos álmok között születik,
Csukott szemmel ha már mindent láttál,
Igazi földön tán sosem jártál,
Valamire mégis pont úgy vágytál,
Mint lélek e testbe, hálni járkál,
De világos, hogy sötét van ott bent,
Pedig tönkre nem ment,fel sem épült,
S rút igazságot fel dogmákkal kent,
Az égboltra ami vérrel kékült,
De az ereim mélye csak piros,
Létem élet ami célirányos,
S itt lenni célok nélkül nem tilos,
Csak eleven álom mely hiányos,
Nekem a gyász kell, nekem az érzés,
Tudom hol fájok, érzem, hogy élek,
Karó a szívben az örök vérzés,
De mégis a gyógyulástól félek.