Körbejártam az éjszakát, de csak sötétet látok,
Behúztam a zipzáramat, de továbbra is fázok.
Erősen aggódom, gyarmatizált országunk miatt,
De a sötét és fázás, új gondolatot nem fialt.
Pedig magyar vagyok, itt születtem, ez lett a hazám,
Ennél, biztosan jobban bánt velünk, a török Hasszán.
Csak úgy ránk sütik, hogy náci, népnyúzó és rasszista,
Holott mi leszünk a pénzhatalomnak a gyarmata.
A pénzmágnások, minden eszközükkel károkozók,
Mert itt van víz, meg szépen nőnek a fák és virágok.
Magyar ész részben a világ esze századok óta,
Így oszt nekünk, a világ hatalmában, nincsen kvóta.
Nem tudom, mi lesz népemmel, de sok jót nem várhatok,
Hogy mennyire romlik a világ, folyton csak ámulok.
Segítenék népemnek, de világgazdaság ellen,
Sokat nem tehetek, mert az egész, maga az ellen.
Vecsés, 2008. március 15. – Kustra Ferenc