Von der Wiege bis zur Bahre
sind es fünfzig Jahre,
dann beginnt der Tod.
Man vertrottelt man versauert,
man verwahrlost, man verbauert
und zum Teufel gehn die Haare.
Auch die Zähne gehen flöten,
und statt daß wir mit Entzücken
junge Mädchen an uns drücken,
lesen wir ein Buch von Goethen.
***
Aber einmal noch vorm Ende
will ich so ein Kind mir fangen,
Augen hell und Locken kraus,
nehm´s behutsam in die Hände,
küsse Mund und Brust und Wangen,
zieh ihm Rock und Höslein aus.
Nachher dann, in Gottes Namen,
soll der Tod mich holen. Amen.
***
Hermann Hesse
***
Az ötven éves férfi
***
Bölcsőtől a ravatalig
ötven év van addig,
's a halál kopog.
Ügyetlenül savanyodunk
elhagyatva megbutulunk
és a fejünk kopaszodik.
Fogainkat elfütyültük
és az helyett, hogy köszönjük,
hogy egy szép lányt ölelhetünk
Goethe könyvének örülünk.
***
De mielőtt eljön a vég
egy kis lányt szeretnék fogni,
okos szemű göndör hajút,
mely kezemben gyengéden ég,
ajkát és mellét csókolni,
szoknya, bugyi int ott búcsút.
Utána Isten nevében,
vihet a halál a mélybe.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni