Kint ért a kertben a naphasadás,
épp most köszönt el tőlem az éjszaka.
Ó, de nézd! Már kél a hajnal pasztellben,
megcsapta orrom a pézsma szaga.
Rigók kélnek, édes nótát fújnak,
ásítanak, nyújtózkodnak a rügyek.
Ébredezik a sok rovar a réten,
erdőbe térnek az éber fülek.
Kint ért a kertben a naphasadás,
gyönyörű és oly nyugalmas a reggel.
Még az aranyfényben tündöklő nap is
békésen és oly boldogan kelt fel.