Hétköznapi pszichológia…
Nagy a súlya, erővel cipelem a keresztemet,
Lehet, nem tudom már meg, út vajh' merre-hová vezet…
Nagy a súlya, erővel cipelem a keresztemet.
Nagy erővel nyomja a vállam,
Biz', ettől meg már fáj a hátam…
Nagy erővel nyomja a vállam.
Utamon a harag sosem segített,
Jóindulat, távolról nézegetett,
Utamon a harag sosem segített.
Lehet, hogy nem kéne bánnom a tegnapot?
Harcos tegnap akadályozza holnapot?
Lehet, hogy nem kéne bánnom a tegnapot?
Keresztemmel élem meg a mai napot,
Nagy kérdés, megérem-e még a holnapot…
Keresztemmel élem meg a mai napot.
Tudom így a végén, naponta borús vagyok,
Amit látok, azok is hideg, sápadt arcok…
Tudom így a végén, naponta borús vagyok.
Lassan éj eltemet és rám borul -fenyegetőn- a sötét,
Jeltelenedik a lét, elvesztem már az élet üstökét...
Lassan éj eltemet és rám borul -fenyegetőn- a sötét.
Lesz, amikor majd szólongattok, de már hiába,
Lesz, hogy lelkem, testem már nem lesz szimmetriába...
Lesz, amikor majd szólongattok, de már hiába…
Vecsés, 2018. január 26. – Kustra Ferenc – íródott: 3 soros-zárttükrös -ben és én fejlesztettem ki! Úgy kell olvasni, hogy az első két sort egyben és értékelni kell! Utána a 2. és 3. sort egyben, azt is értékelni kell és így meglesz a nézetbeli különbség…