Törékeny testem részeit
lelkem vasváza tartotta össze,
életem sorscsapásai
makacs akarattal tönkretette
létem éltető gyökerét,
indulok vissza a porba, hazafelé.
Anyám sírjában megpihenni,
keserú könnyekkel ne sirassatok,
emlékem nem halott.
Szerettelek benneteket,
mit ti mindnyájan engemet,
Adtunk egymásnak sok örömet,
amennyit sorsunk engedett.
Talán értelme volt tetteimnek,
a sok testi szenvedésnek,
akaratlan tévedéseimnek.
Jóvá tenni már nincs időm,
bocsássatok meg érte még,
emlékezzetek a szépre, jóra,
ez volt ajándék életem adója.