Minek nevezzelek téged, te ˝drága˝ nő?
Annyit érsz nekem, mint neked a drágakő!
Tele van a lelkem szerelmes vágyakkal,
megtöltöm a szobád tövises ágakkal.
Lehoznám én neked a legszebb csillagot,
de űrutazásra alkalmatlan vagyok.
Lennék a kedvedért sivatagban teve,
púpjaim vízéből ihatnál eleget.
Elefánt lehetnék a porcelánboltban,
amit összetörtem, neked mind elhoztam.
Lennék perzsamacskád vagy fehér egered,
simogatásodért dorombolnék neked,
megtagadnám érted macska-ösztönömet,
mehívnám játszani kedvenc egeredet.
Lennék versenylovad, galoppoznál rajtam,
érezném tomporod egyre hajszoltabban.
Nincs olyan áldozat, amit meg ne hoznék,
kivéve az egyet, hogy feleségem légy.
Ez a sok ajánlat, csábító ígéret
mind arra való, hogy elriasszon téged,
meggyőzzön arról, hogy őszintén szeretlek,
szélhámos magamtól csak így menthetlek meg.
csókol a te szerető Mindened